“Velem ez nem történhet meg… Én biztos nem leszek vagy tudnék… Nekem ez nem megy… Nem szeretnék, nem akarok, nem fogok…Nekem nem lesz…”
Átlagos, mindennapi élethelyzetek, tettek, tulajdonságok, véleménynyilvánítások, vagy jövőre irányuló gondolatok és célok erős és határozott mondatai a fentiek. A fizikai lehetetlenség és a saját erkölcsi határaim átlépése mindeközben nincs veszélyben, sőt a pozitív gondolkodást és az univerzum nem ismeri a nemet elvét is igyekszem szem előtt tartani. De mégiscsak megfogalmazódik valamikor bennem, érvekkel, meggyőződéssel, hittel, érzelmekkel alátámasztva.
Aztán eljön az az idő, amikor ezek többségére rácáfolok, mert a körülmények változása ebbe az irányba visz, erre kényszerít engem. Egyik előbb, másik később bukik meg születéséhez képest.
Vannak, amelyek fájdalommal és nagy erőfeszítések árán, némelyek szinte észrevétlenül és megint mások örömmel és diadallal, de mindenképpen a változást, a mássá válást hordozva magukkal. Csodálkozásomat és rádöbbenésemet követően igyekszem felismeréseket, következtetéseket levonni, és kimondva, vagy gondolatban a “nem-et” “mégiscsak”-ra cserélni az adott mondatomban.
És mindeközben változok, tanulok, egyre többet tudok meg magamról. Bölcsebbé válásomat pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy egyre megfontoltabban bánok kedvenc tagadó szavunkkal.
2019. február 11.
< Vissza