Hullócsillagot látni egy csoda!
Pillanatnyi idő alatt suhan át az égbolton. Ahogy észreveszem az augusztusi égbolton az elsőt, az „Ott volt egy!” katartikus, de mégis halk felkiáltást követően azt kívánom magamban, hogy még, még akarok látni. Telhetetlenség lenne? Nem gondolom, sokkal inkább egy különleges, szép és rendkívüli pillanat, élmény utáni őszinte sóvárgás. Mert ezekből amúgy mostanság kevés adatik, és pont ezért értékesek.
Elcsendesülve, minden érzékemet felerősítve kémlelem tovább az égboltot, hátha most…telik-múlik az idő hullócsillagmentesen, de nem eseménytelenül. A tücsökciripelés, a kocsik távoli gyenge fénye és zaja mellett csak a szívdobogásomat hallom egyre hangosabbnak. „Láttad, ott is volt egy!” hallom az égbolt egy másik részét fürkésző társam csendes szavait. A „nem” válaszomat követően ráeszmélek, hogy ez nem az én hullócsillagom volt, hanem az övé.
Valahogy így vagyok mostanában az életembe beeső, csillagként felragyogó emberi dolgokkal. Hogy észreveszem azokat, mert az enyémek. Meg kellett tanulnom észrevenni, és értékelni, hogy az a különleges, megismételhetetlen pillanat, perc vagy óra az enyém. Egy éve még nekem sem ment.
Sokszor csak utólag döbbenek rá, hogy hopp, ez is egy hullócsillag volt.
Felragyogott, és valahogy, valamiként kitörölhetetlenül jobbá tette az életemet.
Mert hónapok után érdeklődve felhívott, mert megosztotta velem a jó élményét és nevetését a liftben, mert azt olvashattam az sms-ében vagy email-jében, hogy „szeretlek”, mert pár perces ismeretség és beszélgetés után öleléssel távozott, mert váratlanul elhívott egy értékes és őszinte kávéra, mert azt mondta, hogy boldog, hogy ismerhet, mert csillogó szemek kíséretében igaz barátnak nevezett…
Rászoktam arra, hogy számolom és pár szóval leírom ebbéli megéléseimet, az észrevétel éberségét fenntartva és trenírozva így. Az önbecsapás rózsaszín szemüvegét továbbra is a tokjában tartva még mindig tanulom és mélyítem ezt a folyamatot.
Az ez évi, augusztusi égbolton átsuhanó fényes égi jelenségek láttán két kívánságom már biztos lesz: hogy egyre több nekem küldött és észrevett emberi hullócsillag szépítse meg a napjaimat és hogy majd hitelesen tudjam átadni a tanulás folyamatát azoknak, akiknek ez igénye, szüksége.
Addig pedig szorgalmasan számolok.
2019. január 10.
< Vissza